Bertolt Brecht: Kivándorlás és következményei – Visszatekintés!

Bertolt Brecht: Kivándorlás és következményei – Visszatekintés!

2025. június 8-án egy jelentős történelmi esemény évfordulója van: 1935-ben a birodalmi belügyminisztérium közzétette a negyedik kivándorlási listát. Az érintettek között volt a neves drámaíró, Bertolt Brecht is, aki 40 másik emberrel együtt a „birodalom és a nép iránti hűség kötelezettségének” megsértése miatt veszítette el német állampolgárságát. Ennek a döntésnek maradandó következményei voltak Brecht számára, aki a következő években a színházi világ ellentmondásos alakjává is vált. Ennek a kitelepítésnek a pontos háttere szorosan összefügg az akkori németországi politikai helyzettel, amikor a nemzetiszocialisták megtorlást léptek művészek és értelmiségiek ellen. Ezt is a Wikipédia megvilágítva.

Brecht sorsa azonban nemcsak a kitelepítésének személyes következményeit tükrözi. 1950-ben lett osztrák állampolgár, és ez a lépés közfelháborodást váltott ki, amikor 1951-ben ismertté vált. Bergtolt Brecht akkoriban Kelet-Berlinben élt, és az NDK-beli kommunista rezsim támogatójaként tartották számon. A bécsi színházak ezekre a vitákra azzal válaszoltak, hogy bojkottálták műveit. 1948 és 1963 között egyetlen ismert bécsi színházban sem mutatták be darabjait. A bojkott kulcsfigurái között szerepelt Hans Weigel és Friedrich Torberg publicisták, valamint a Burgtheater igazgatója, Ernst Haeussermann.

Törés a színházi világban

Brecht műveit már az 1920-as és 1930-as években is csak korlátozottan mutatták be Bécsben. Például a „Szecsuáni jóembert” 1946-ban, a „Bátor anyát és gyermekeit” 1948-ban adták elő, de az előadások száma korlátozott maradt. A Brecht állampolgárságával kapcsolatos botrányos incidens után a nagy színházak, különösen a Burgtheater, megtagadták, hogy további darabjait bemutatják. Ez Brecht jelentős kulturális elszigetelődését eredményezte, és rendkívül megnehezítette munkáihoz való hozzáférést. A Bietigheim újság pillantást vet ezeknek a fejleményeknek a kulturális hatásaira és a színházi ipar feudális struktúráira.

A Brecht-művek bojkottja nemcsak helyi ügy volt, hanem nemzetközi vonatkozásai is voltak. Az első repedések ebben a bojkottban az 1962–1963-as évadban jelentek meg: a Volkstheater bemutatta a „Mother Courage and Her Children” című premiert, amelyet „blokádtörőnek” tituláltak, és vegyes sajtóreakciókat váltott ki. Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején is voltak kivételek, például a Grazi Operaházban tartott előadások. Brecht csak 1966-ban ünnepelte debütálását a Burgtheaterben „Galileo életével”, ami fokozatosan javított művei helyzetén.

Ausztriával ellentétben a Német Szövetségi Köztársaságban a bojkott nem volt annyira feltűnő. A Brecht munkássága és a társadalomban betöltött szerepe körüli vita azonban az 1970-es évekig heves vita tárgya maradt. Az örökségéről és az általa kiállt értékekről szóló vita akkor és most is előkelő helyet foglal el a színházi vitákban.

Ezek a történelmi események és fejlemények arra emlékeztetnek, hogy mennyire összefonódik a művészet és a politika, és milyen kihívásokkal kell megküzdeniük a művészeknek az elnyomó időkben.