Magdalena megindító levelei: kényszermunkát tártak fel a Boschnál!

Magdalena megindító levelei: kényszermunkát tártak fel a Boschnál!

Magdalena mindössze 15 éves volt, amikor családjával a második világháború idején Stuttgartba deportálták szülőföldjükről. Ahogy a Stuttgart News a jelentések szerint embertelen körülmények között kellett kényszermunkát végeznie a feuerbachi Boschnál. Megindító levélben örökítették meg élményeiket, amelyek betekintést nyújtanak abba a szörnyű élménybe, amelyet sok lengyel, ukrajnai és fehérorosz nőnek, férfinak és gyermeknek kellett átélnie ez idő alatt.

Ezek a sorsok egy sokkal nagyobb történet részei. A második világháború idején több mint 20 millió embert kényszerítettek kényszermunkára Németországban, amely rendszer szorosan kötődött a fegyveriparhoz és a totális háborúhoz. Eszerint Weser futár A hamburgi nemzetközi vándorkiállítás "Kényszermunka. A németek, a kényszermunkások és a háború" címmel a kényszermunka teljes történetével és következményeivel foglalkozik 1945 utánig.

A kényszermunka mechanizmusai

1940-től a Német Birodalom kénytelen volt behívni a megszállt országokból származó férfiakat és nőket a munkaerőhiány fedezésére. A külföldi munkások a német hadigazdaság központi részévé váltak. Csak 1944 augusztusában hatmillió polgári kényszermunkás dolgozott a német iparban Szövetségi Polgári Oktatási Ügynökség jelentették. E kényszermunkások több mint egyharmada nő volt, akik gyakran szenvedtek brutális körülményektől.

Az életkörülmények, amelyeket a kényszermunkásoknak el kellett viselniük, rendkívül bizonytalanok voltak. A Szovjetunióból és Lengyelországból például különösen diszkrimináltak, és gyakran túlzsúfolt szállásokon éltek. A kényszermunka egyértelműen része volt a náci állam rasszista társadalmi rendjének. Az ipari kizsákmányolás barlangjaiban a kényszermunkások gyakran csak a túlélés lehetőségét találták meg.

Hosszú távú következmények és az emlékezés kultúrája

Csak évtizedekkel a háború vége után kezdődött el a kényszermunkásokkal szembeni igazságtalanság tudatosítása és felismerése. Sokan közülük megpróbálják fájdalmaik és szenvedéseik emlékeit a nyilvánosság elé tárni. Magdalena és mások, mint például Kevin Schmidt, aki elolvasta Magdalena leveleit és dokumentálta személyes nézeteit, fontos szerepet játszanak a felejtés megelőzésében.

A hamburgi kiállítás több mint 450 fényképet és 500 dokumentumot mutat be, amelyek közül sok először látható. Emlékezni erre a sötét időre nemcsak az áldozatok, hanem a társadalom egésze számára is fontos. Mert csak a múlt megértésével biztosíthatjuk, hogy ilyen szörnyűségek soha többé ne forduljanak elő.

A kényszermunkások kárpótlásáért és elismeréséért folytatott küzdelem ma még nem ért véget. Több mint 4,7 milliárd eurót fizetett ki 1,7 millió túlélőnek az „Emlékezés, Felelősség és Jövő” Alapítvány, de a múltról szóló viták tovább folytatódnak.