Nagy Romulus: Amikor a császár több csirkét szeret, mint a birodalom!

Nagy Romulus: Amikor a császár több csirkét szeret, mint a birodalom!

2025. június 6-án Friedrich Dürrenmatt „Nagy Romulus” című vígjátékának premierjét ünnepli a Heilbronn Színház. Az előadás a Nagy Házban játszódik, a rendező Gustav Rueb rendező, aki nemrégiben a „Mindful Murder” című filmmel hívta fel magára a figyelmet. Hangos lifePR A cselekmény az utolsó Romulus császár körül forog, aki többet törődik csirkéivel, mint az összeomlással fenyegető Római Birodalom sorsával.

A produkcióban az Oliver Firit által alakított Romulust abszurd figuraként jelenítik meg, aki a germán csapatok fenyegetése ellenére is passzív marad. A történet központi eleme az a terve, hogy szándékosan előidézze állama bukását. Egy birodalomról mesél, amely a belső korrupció és uralkodóinak alkalmatlansága miatt összeomlik, míg Romulus olyan triviális dolgokkal foglalkoztatja magát, mint a csirkenevelés és a spárgabor ivása.

A szereplők és konfliktusaik

A drámai történet a Nyugat-Római Birodalom utolsó napjait öleli fel, amely az i.sz. 5. században lassan összeomlott. Romulus megveti a római örökséget, és a germán törzsek invázióját kívánja Odoacer uralma alatt, mert idegenkedik a római kultúra véres történetétől. Felesége, Julia, akit Sarah Finkel alakít, hiába próbálja rávenni, hogy cselekedjen, amikor visszautasítja Caesar Rupf iparos ajánlatát, aki milliókat fektetne be Róma megmentésébe. Rupf, akit Tobias Loth alakít, elhatározza, hogy feleségül veszi Reát, Romulus lányát, hogy felhasználja a pénzét.

Egy másik központi szereplő a művelt patrícius Ämilian, akit Richard Feist alakít, aki visszatér a germán fogságból, és megtestesíti a római hazafiság szellemét. Sajnos reménytelen helyzetbe kerül, amikor Romulus úgy dönt, hogy nem tesz semmit. Más tanácsadók és miniszterek is ebben a kétségbeejtő helyzetben vannak.

Dráma és relevancia

A vígjáték komoly kérdéseket feszeget a civilizációk bukásával és a vezetők felelősségével kapcsolatban. Dürrenmatt ezt a történelmi produkciót használja mintaként a nacionalizmusról, az autokratikus uralkodási formákról és az állam felelősségéről való gondolkodáshoz. A jelenlegi hivatkozások összetéveszthetetlenek, és arra ösztönzik Önt, hogy mélyen reflektáljon saját társadalmára.

A darab utolsó előadása 476. március 15. és 16. között játszódik, és az elvetemült Romulus császárnak végre szembe kell néznie a germán törzsek vezetőjével, Odoakerrel. Odoacer rájön, hogy nagyra értékeli a római civilizáció erényeit. Ez a helyzet a Római Birodalom konfliktusait és hanyatlását tükrözi, különösen az utolsó nyugat-római uralkodók véges uralmi lehetőségeit, akik saját tétlenségük és abszurditásuk mélyén rekedtek, mint pl. Wikipédia és Wikipédia jelenlegi.

A színpadtervet Florian Barth, a jelmeztervet Juliane Molitor és Nina Kroschinske tervezi. A zene Fiete Wachholtztól származik, és gazdagítja a produkciót. A tematikus oldalakkal kombinálva a „Nagy Romulus” minden bizonnyal magával ragadó élmény lesz a közönség számára.