Az Aidlinger romjainak titkai: Az új emléktábla felfedi a hadtörténelmet

Az Aidlinger romjainak titkai: Az új emléktábla felfedi a hadtörténelmet

Az Aidlingen melletti Venusbergen egy rejtélyes második világháborús katonai létesítmény romjai találhatók, amelyet most az Aidlingeni Helytörténeti Egyesület új emléktáblájával tisztelnek. Ez az emléktábla informatív betekintést nyújt a helyszín történetébe, amelyet 1944. december 26-án fedezett fel a Brit Királyi Légierő egyik felderítő repülőgépe. Maga a rom egy mohával borított beton körforgalomból és egy csúnyán leromlott építményből áll, amely a régmúlt idők nyomait tárja fel.

Az úgynevezett „Bernhard-rendszer” a repülőgépek helyzetének meghatározására szolgáló korai radartechnológia része volt, hatótávolsága körülbelül 400 kilométer volt. A földalatti kutatócsoport projektmenedzsere, Norbert Prothmann elmagyarázza ennek jelentőségét, és egyértelművé teszi, hogy az Aidlinger forgó rádiójeladó volt az utolsó ilyen jellegű, amely elkészült, és az egyetlen Dél-Németországban. A Franciaországból berepülő bombázószázadok elleni védekezésre tervezték.

A radarrendszerek történelmi összefüggései

Ezeknek a radartechnológiáknak a fejlesztése a német Luftwaffe által a második világháború alatt végrehajtott sokkal nagyobb program kis része volt. A német hadsereg különféle radar-, azonosító- és rádióberendezéseket (IFF, RDF) használt a légvédelmük hatékonyságának javítására. Ezek a FuG-nek (rádióeszköznek) nevezett eszközök központi szerepet játszottak a katonai stratégiákban.

A Wehrmacht 1945. április 16-án robbantotta fel a létesítményt, egy nappal azután, hogy francia katonák elfoglalták Calw-t. Érdekes módon a bernhardi létesítményt a Todt szervezet építette körülbelül 35 kényszermunkás felhasználásával. Az ingatlan tulajdonosa, Wilhelm Breitling nem tudta pontosan, mit is építettek az építkezés során, és a háború után vissza kellett vásárolnia a földjét.

A Bernhard-rendszer technológiai részletei

Az Aidlingen forgó rádiójeladó rendszer funkcionalitása két egymást átfedő iránynyalábon alapult, ami lehetővé tette a repülőgépek helyzetének pontos meghatározását. Abban az időben, amikor a precíz navigáció a levegőn és a vízen döntő fontosságú volt, a forgó rádiójeladó jelentős technológiai vívmányt képviselt. Ezek a radartechnológiák azonban nem egyedi esetek voltak; Számos rendszert, például a würzburgi radart és más FuG modelleket fejlesztettek ki Németország védelmi képességének növelésére.

A würzburgi radar például az első ilyen jellegű Németországban, 1940-től volt használatban, és hatótávolsága körülbelül 30 kilométer volt. Megmutatja az akkori technológiai ambíciókat és a szövetségesekkel szembeni verseny szükségességét. A radarok lehetővé tették a német vadászok számára, hogy vizuálisan csapjanak össze a célpontokkal, és központi szerepet játszottak a légvédelmi stratégiákban.

A bernhardi létesítmény teljes története és műszaki részletei jól szemléltetik, milyen fontosak voltak az ilyen katonai létesítmények a második világháború idején, és hogyan tekintenek rájuk mai szemszögből. Az emléktábla ünnepélyes leleplezése Tasneem Kaufmann polgármester és más jelenlévők által egy lépés a helyes irányba, hogy megőrizzük ezeket a történelmi helyszíneket, és hangsúlyozzuk fontosságukat a jövő generációi számára.