Stammheim: Betekintés a RAF sötét múltjába a dokudrámában!
Az 1975-ös Stammheim-per fordulópont volt a RAF történetében, amelyet egy új dokudráma világított meg.

Stammheim: Betekintés a RAF sötét múltjába a dokudrámában!
2025. június 1-jén a „Stammheim – A terror ideje” című dokudráma az 1974. áprilisa és az 1977. októberi „Halál éjszakája Stammheimben” közötti drámai időszakra világít rá. Ez a rendkívül összetett projekt rekonstruálja a Stammheim-pert, amely május 21-én kezdődött, és az 1975-ös Vörös-armatúra helyszínévé vált. A per az egyik legösszetettebbnek számít a Német Szövetségi Köztársaságban, és felhívja a figyelmet a RAF első generációjának útjára és tetteire – különösen olyan személyekre, mint Ulrike Meinhof és Gudrun Ensslin, akik ez idő alatt kerültek a stammheimi börtönbe. Az ARD Mediathek jelentése szerint a dokudráma a tárgyalás és a későbbi vizsgálóbizottság eredeti felvételeit is integrálja.
A középpontban Horst Bubeck, a börtöntiszt áll, aki szoros kapcsolatban állt a foglyokkal, és központi szerepet játszott a vizsgálóbizottságban 1977 októberében bekövetkezett haláluk után. Moritz Führmann színész megtestesíti Bubecket, és bensőséges betekintést nyújt a közönségnek a terroristák életébe a börtön hetedik emeletén. Schwäbische szerint a dokudráma lenyűgöző betekintést nyújt a foglyok mindennapjaiba, és feldolgozza a börtönbüntetések során váltott dokumentumokat, hangfelvételeket és titkos üzeneteket.
A RAF kontextusa
A RAF egy aktív diákmozgalom hátterében alakult ki, amely 1967 óta egyre nagyobb jelentőséggel bír Németországban. Olyan szereplők, mint Andreas Baader és Gudrun Ensslin, az erőszakot, mint az állam elleni harc eszközét hirdették. Baader és társai már 1968 áprilisában tüzet gyújtottak Frankfurtban, és rövid idő után letartóztatták őket. Ezzel kezdetét vette az erőszakos cselekmények láncolata, amely az elkövetkező években alakítani fogja a csoportot. A Planet Wissen azt mutatja, hogy a RAF egyértelműen meghatározta stratégiáját 1971-ben azzal, hogy Ulrike Meinhof dokumentumaiban fegyveres harcot célzó szervezetként mutatta be magát.
1972 májusában döntő támadás történt az Axel Springer-ház ellen Hamburgban, ami a Szövetségi Köztársaság történetének legnagyobb hajtóvadászatához vezetett. Végül az első RAF-generáció vezető alakjait 1972-ben letartóztatták, és a stammheimi fokozottan őrzött létesítménybe szállították. Az ott rendezett éhségsztrájkok és a közös börtönkörülmények követelése betekintést engedett a csoport tagjainak elkeseredettségébe és elszántságába.
A „Halál éjszakája Stammheimben”
Ennek a sötét történetnek a csúcspontja a „Halál éjszakáján Stammheimben” következett be, amikor 1977. október 18-án négy bebörtönzött terrorista közül három öngyilkos lett. Ez az esemény fordulópontot jelent a RAF történetében, és a dokudráma részletesen tárgyalja. Dokumentumfilmek és újrajátszások egyaránt találhatók, ami a film hitelességét növeli. A rendező Niki Stein és a forgatókönyvíró, Stefan Aust megörökítik ennek az időnek a tragédiáját és borzalmát, a színészek alakításai pedig kiemelik az események érzelmi mélységét.
A docudráma adása után „A gyilkosok árnyékában – A RAF ismeretlen áldozatai” című dokumentumfilm következik, amely az érintett civileket és azok történeteit állítja középpontba. Ez a kiegészítés a RAF-terror társadalomra gyakorolt messzemenő következményeivel foglalkozik.