Ulm a tárhely szűkített listáján: kockázat vagy lehetőség a régió számára?

Ulm a tárhely szűkített listáján: kockázat vagy lehetőség a régió számára?

2025. június 6-án a Szövetségi Nukleáris Hulladékkezelési Biztonsági Hivatal (BASE) tájékoztató rendezvényére került sor Ulmban. Christian Kühn, a BASE elnöke kiemelte ennek az eseménynek a fontosságát, amely megvitatta annak lehetőségét, hogy Ulm megfelelő helyszín lehet egy németországi radioaktív hulladékok végső tárolójához. Kühn hangsúlyozta, hogy Ulm az Opalinus-kőzetből készült altalajjal megfelel a végső tároló geológiai követelményeinek. A szövetségi hivatal célja, hogy 2027 végéig jelentősen csökkentse a vizsgált területek számát, bár Kühn értékelése szerint csak hat régió jöhet szóba egy végső tárolóalagút megépítése.

A végső tároló helyének kiválasztása egy átfogó folyamat része, amelynek célja a lakosság folyamatos tájékoztatása. A múltban különösen a polgármesterek és a környezetvédők részéről volt ellenállás a végső tárolóhely létrehozásával szemben a régióban. A Bodeni-tó környékét várhatóan ki kell zárni a keresőablakból. A szeizmikus aktivitást fontos kizárási kritériumnak tekintik a helyszín értékelésénél, míg a helykeresésben a Bundestag mondja ki a végső szót. A helyszínelés tervezett szakaszai mind a föld feletti, mind a földalatti alkalmassági vizsgálatokat tartalmazzák. A végső tárolóhelyről csak a század közepén születik végleges döntés, a cél 2050 körül.

A nukleáris hulladék tárolásának jelenlegi helyzete

Jelenleg mintegy 27 000 köbméter erősen radioaktív nukleáris hulladékot tárolnak Németországban, főként átmeneti tárolókban. A Gundremmingen Atomerőmű működése 2021 végén leállt, de a veszélyes hulladék továbbra is sürgető probléma. A 2013-as helyszínválasztási törvény célja, hogy nagyobb átláthatóságot és tudományosságot biztosítson a megfelelő végső tárolóhelyek keresése során. Más országokkal való összehasonlítás azt mutatja, hogy Finnország és Svédország már lényegesen előrehaladottabb ebben a tekintetben.

Az Ulm környéki régió azonban továbbra is szóba került, mint lehetséges végső tároló, részben az Opalinus agyag jelenlétének köszönhetően. Uli Brenner és Petra Semet, a „Forum Together Against the Interim Storage Facility” tagjai aktívan elkötelezettek a végső tárolóhely átlátható és tudományosan megalapozott felkutatása mellett. Brennert már az atomenergia következményeiről szóló előadás is érzékenyítette, Semet pedig alapvetően elfogadja annak lehetőségét, hogy a saját régiójában is létrejöhessen egy végső tároló, feltéve, hogy ezt tudományos vizsgálatok igazolják. Mindketten azonban hangsúlyozzák, hogy több információra és megbeszélésekre van szükség a nyilvánosság bizalmának elnyeréséhez.

Gazdasági megfontolások

Egy adattár létrehozása a régióban potenciálisan gazdasági előnyökkel is járhat, beleértve a munkahelyteremtést és az adóbevételeket. Mindazonáltal a meglévő átmeneti tárolókban, például a Gundremmingenben tárolt görgős tartályok biztonságával és tartósságával kapcsolatos gondolat továbbra is aggasztó kérdés. A gundremmingeni átmeneti tároló engedélye 2046-ban jár le, és várhatóan a 21. században is szükség lesz nukleáris hulladékra.

Összességében elmondható, hogy az ulmi végső tárolóra vonatkozó döntés számos kihívással és összetett aggodalommal néz szembe, mind a lakosság, mind a politikai sarok részéről. Annak valószínűségét, hogy Ulm marad az egyetlen lehetőség Baden-Württembergben, a folyamatban lévő geológiai és biztonsági vizsgálatok még jobban megvilágítják. A végső tárhely keresésének korábbi egyeztetései és fejlesztései azt mutatják, hogy mennyire fontos a nyilvánosság bevonása ebbe a folyamatba a kezdetektől fogva.